A szerelem most is csak pihenni tér be
Hogy meg sem ágyaz, csak díványra, plédre
És rögtön elalszik, felébredsz, nincsen
Nincsen, elaszol, megint felébredsz, nincsen
Én nem ilyennek akartam látni
Hogy bennem kószál, hogy albérlő nálam
Nem hívom sehogy, de folyton becézem
Nincs közöm hozzá és úgy a társam
A szerelem olyan, hogy folyton tolakszik
Azt hajtogatja, nem vagyok a gazdája
Közben meg szerető akarna lenni
Nem szerelem, hanem annak a tárgya
A szerelem olyan akár, akár a tenger
Hogy csordultig van telve szerelemmel
Hogy sose fáradt, hogy éjjel is ébren
Hogy amíg álmodsz az ő szemében
Ringunk mi ketten