Be kell csuknod a szemed,
úgy láthatsz meg engemet.
Hogy meghódítsd a szívem,
ismerned kell lelkemet.
Ha nem kellek, hadd menjek
én csavargónak születtem.
Kínlódtam már eleget,
de az Isten lát engem.
Miért hazudtad azt nekem,
hogy nem számít a színem?
Tudtad barna a szemem,
sosem változik bennem.
Nem kérek már belőled
menj el innen, hagyj engem!
Ne is lássalak téged,
átkozott légy örökre.
Engem négyévesen megszólított az Isten
egy igazi fegyvert adott a kezembe.
Tudtam csak ő vigyázhat rám
többet gyakoroltam vele mint egy szamuráj.
Benne bízhatok, mindig az igazat mondja
vele sírhatok, de az utat mutatja.
Egy olyan szövetség, ami marad örökké
fel nem áldozható, ő a legfőbb kincsem.
Sejtelmes erők laktak a gyerekben
féltek tőle, látszik a szemekben.
A húrjaim támadnak, sírnak a testekben
hiába is véded ki, méreg a hangszerben.
Nagy tömegeket itattam át vele
hallod a dallamom, már tudod a nevemet.
Hosszú az út, sebek a hátamon
ezrek könnyei folynak a gitáromon.
